Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes otthonom.
Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.
Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mi őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,
minden perce tartogathat új esélyt;
amíg élhetek, még hallatom szavam.
Tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.
Kedves diákjaimnak hivatásom ünnepén, éltető szeretetükért.
Köszönöm!
2011. június 5., vasárnap
2011. május 29., vasárnap
Már... még...
Már sötét az éj, csorogna csillagom
dalán a messzeség... karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény... mesénket hozom.
Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam... de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.
Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink... tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.
Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled... még neked dörömböl.
dalán a messzeség... karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény... mesénket hozom.
Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam... de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.
Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink... tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.
Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled... még neked dörömböl.
2011. április 10., vasárnap
Vers-ünnep ♪♫ ♪ ♪
"Legyen ünnep a vers amíg élünk,
milyen szép is, ha lángol a szó,
tán az Isten is beszél még vélünk,
szava szép, s oly mámorító." (Szers András)
Tanulásban akadályozottakat tanítok. Cél: problémamentesen beilleszteni őket a társadalomba folyamatos habilitáció és rehabilitáció útján. Ezek a gyerekek méltánytalanul kallódnak valahol...
Igazából nem is ők tévedtek el, hanem a gének, a hatások pedig néha végzetesen összegződnek bennük. A beillesztés manapság eléggé problémás.
Szívügyem az irodalom ápolása, hiszen vallom, hogy ez felettébb alkalmas az előbbiek orvoslására.
Évek óta hagyomány nálunk, hogy a költészet napja alkalmából létrehozunk valamit, ami mély nyomot hagy a diákokban és a befogadó környezetben.
Ki másra bízták volna e nemes feladatot, mint rám? 15 éve élvezem e helyzetelőnyt, s amióta újra írok, fokozottan előtérbe került a költészet gyógyító ereje.
Ebben a ciklusban arra törekedtem, hogy a mai magyar irodalom kevésbé ismert gyöngyszemei kerüljenek előtérbe, tehát irány a "Napvilág"!
Az idei mottó András verse lett, ami nagy hatást gyakorolt rám a megjelenése pillanatában, most ihletet adott ahhoz, hogy változtassak a görcsös "versenyen", s valóban legyen ünnep a vers.
Hetek, hónapok alatt sikerült megtalálnom az itt olvasható művekben minden diákom egyéniségét, a hozzájuk legközelebb álló, személyre igazított költeményt.
A vers-ünnepen 24 napvilágos vers hangzott el. A zsűri nem ismerte egyiket sem, meglepetés volt számukra mindegyik. Egyébként a verseny alatt nagyon ritkán néztem a bírákra, mert a versmondókkal voltam elfoglalva, de amit félig hunyt szemekkel láttam, élvezetesnek bizonyult. :)
A "zabszem" bennem volt, mert minden előadóért egyformán aggódtam.
Élmény volt a rendezvény, mert mindenki átlagon felül teljesített, hiszen olyan dolgokat adtak át, amelyeket nem akárki tud, mert nem ismerik a legeslegújabb termést.
Büszke vagyok minden tanítványomra, hiszen lélekből szakajtani a verseket nem könnyű feladat, mégis nyilvánvaló volt az átérzés.
A rendezvény sikeréért hatalmas köszönettel tartozom azoknak, akik megírták a verseket, engedélyezték műveik előadását.
András, külön köszönet neked, hogy újra írok és olvasok, meríthetek! :)
A vers-ünnepen a következő művek hangzottak el, persze engedéllyel:
Alberth: Arany haja van a napnak; A macska vacsorája; Mit kíván a magyar nemzet? ; Zsebibaba mozija; Erdei séta; A békalány és a divat;
aLéb: Tündértánc;
András: Sámánének;
hova: Tavaszi séta; Évszakok; Tavasz van;
Jégmadár: Dal született;
Judit: Magyar fohász; Vihar;
pirospipacs: A világ peremén;
prince: Ha gólya lennék;
Rozália: Koncert;
ruca: lopakodó hold; szél;
Zsefy Zsanett: Álmomban minden más volt;
zsike: Hogyha;
Arra gondoltam, hogy nagy költő távozott közülünk, ezért nem hagyhattam ki Geisz László ritmusos verseit a gyűjteményből.
Három írását választottam személyre szabottan: Álmodjatok, gyerekek; Csupa dallam; Zengem zenéjét.
Nem lehetek elfogulatlan, mert bizony volt favoritom. P. Anita ezer százalékkal teljesített Zsefy Zsanett versével, belőlem patakzottak a könnyek, úgy láttam, másból is, amikor a zenei változatot megosztottam a hallgatósággal rögtön a vers után.
Ezt mellékelem a megjegyzésben, és nagyon köszönöm, hogy itt lehetek közöttetek, mert élmény! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
