Koldulok

Sírni nem tudok. Beitta nedveim,
vizet facsart az átok és a puszta,
s ma bennem áradatba gyűlt, elúszta
csordulásba csent erőm, mi csöndet int.

Amíg a vágyak égnek és ostobán
motoznak éjben, utazgatok le s föl
veled, és ha álmon ért kezed megöl,
ha dobban itt belül, én azt mondanám...

Te úgy mesélsz a hét határon át is,
belém dalolsz, s az égi Manna sírhat,
ha élek, így viruljon tőle más is;

ám itt a vélt gyönyör, amott a Sírhant
gyötör, mert el nem enged, és halálig.
Én koldulok, s e vágy öledbe ringat.

Kép - Web

Secret Garden - Apassionata

Fénytörés

Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak.

Üdén ünnepet üzennek, mégis minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok gyehennája.

Kísértetiesen kóvályognak, kiutat kutatnak, míg elérik céltudatosan céda céljukat, majd zihálva zenét zengnek, zajgó zivatar zajába zárnak zarándoknak.

Sajgást sugallnak. Sóhajok sírnak, selymek sikongnak, sejtbe sajognak. Sajtolnak belül.
Ellobbannak?

A szemben szűz, szűrt, százszorszép szivárványként szaladnak szét, a lélekbe liános, lidérces ligetet lihegnek.

Lobognak...

Lopóznak...

Lopnak.

Ilyenek a csillagok. Azok a csodás csillagok odafönn az égen, és idelenn a földön a csalfa, csalóka embercsillagok. 

Éjjel élik éber életüket, s ha hamvas hajnalon horizontra hajt a napkorong, nem látni lelkük, lángba hal.

Üstökös lesz a csillagból, csöndes, csillanó cserép...

elvakít egy láng

kottám titkain táncol

örök fénytörés

Kép - Pinterest

Position Music - Refraction 

(Epic Music - Dramatic Emotional Powerful)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Szőnyeg

Szólok úgy, miként a szívem adja át
és kuszál belül, hogy annyi sok "miért"
Szép szavam kevés de érce gyolcs, tiéd;
múlt s jövő, jelenbe írt lopott galád.

Hűs patak vizét nem ittam ily mohón,
bősz hegyek sem értek el s a csalfa csúcs,
és a tölgyeket magamba zártam úgy,
mint a kisdiák; tanárba halt bohó.

Új csodát nem írok. Ébredek, ha élsz,
és a szőnyeg elkopott, alá s fölé
látok ím. Söpörni fáj, ha útra kélsz,

mert belőled érzek, és ez így tökély.
Már eléd, s feléd sodort a józan ész,
én bezártalak, s te látsz a por ködén.