Gyökerek

Állítólag mindenkinek joga van a vélemény kinyilvánítás szabadságához, elmondhatja sajátját még akkor is, ha süket fülekre talál.

Ez az irodalomra nem érvényes? Annak kell lennie ahhoz, hogy egy szerző mérlegelni tudja, jó irányba halad-e. 

Mi a jó irány? Amikor az alkotások színvonala eléri az írótól elvárható szintet, illetve a lécet mindig egy kicsivel magasabbra helyezi, hogy legyen mit átugorni. Ezt nevezik fejlődésnek.

Ha a szerző elégedetten hátradől néhányszavas tömjénezés hatására, az nem hoz eredményeket, mert nem ösztönöz, nem vezet sikerre, márpedig a siker és az egészséges versenyszellem szükséges a fejlődéshez. Ha nem kapunk őszinte véleményt, nem tudjuk meg, merre tartunk. Lehet léleksimogatásokat osztogatni, hogy jobb színben tűnjünk fel, ám ez nem visz sehova, járhatatlan út, a sötétség labirintusa. 

Ha szellem világítja meg a szövevényes ösvényt, csodákat fedezhetünk fel, rejtett szépségeket, melyeket elhomályosított szemmel nem láthatunk. Egy külső szemlélő rámutathat olyan dolgokra, melyek talán csak tudat alatt kerültek műveinkbe, mégis ott vannak, megbújnak a sorokban vagy a sorok között. Egy átlagos olvasó megismeri a tartalmat, egyetért, bólogat, dicsérget, tetszését fejezi ki (vagy nem), majd továbblép. 

Aki komolyabban foglalkozik irodalommal, ennél jóval mélyebbre ás. Az érzelmi hatásokon túl elvonatkoztat a mű írójától, tényekre alapozott, építő jellegű gondolatokat közvetít, egyéni szemszögből. Gyökereket kutat, melyekből később életképes hajtások sarjadhatnak. Ezt osztja meg kritika formájában. 

A kritika – egy igényes szerzőnek – a legértékesebb ajándék, hiszen abból látszik leginkább, hogy valaki részleteiben is foglalkozik versével, prózájával. 

Természetesen figyelembe kell venni, hogy ki mondja a véleményt vagy átfogó kritikát. Ha olyantól származik, aki maga egy épkézláb mondatot sem tud hibák nélkül megfogalmazni és leírni, kevésbé hiteles – akár dicsér, akár elmarasztal. Olykor előfordulnak rosszindulatú próbálkozások is, ezeken felül kell emelkedni. 

Az elhivatott író képes különbséget tenni, mérlegelni, majd beépíteni műveibe azokat a hasznos észrevételeket, amelyeket kap.
Hiszem, hogy lehetséges a szabad, szubjektív véleménynyilvánítás.
Legalább az irodalomban.

Kép - Pinterest

Napvilág Íróklub  >>> itt