A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Valcum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Valcum. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 4., kedd

Április hónap verse – 2021

Egyik művem április hónap verse lett Az Élő Magyar Líra Csarnokában. Több szempontból is különleges számomra ez az eredmény.
Történelmi témában kevés írásom született, formai szempontból pedig ez az egyetlen ekhós versem. Tartalmában is egyedi, hiszen kronológiája az ókorig nyúlik vissza, több történelmi kort említve napjainkig ér, és tanulságokat hagytam benne a mai társadalom tagjainak.
Mindezt úgy tettem, hogy közben megörökítettem kántortanító nagyapám és régész nagybátyám emlékét, szellemi hagyatékát, melyek az ókori romok és a középkori kastély falai között hagytak kitörölhetetlen nyomot az utókornak.
Valcum (Fenékpuszta) gyerekkori nyaraim legkedvesebb helyszíne, ahol igazán gyereknek érezhettem magam – felhőtlennek, szabadnak –, ugyanakkor igazi kis felnőttnek is, hiszen apró koromtól szívhattam magamba a történelmet és a művészeteket.

Április hónap verse:


Köszönöm szépen Pete László Miklós főszerkesztőnek a megtisztelő kiemelést és versemről alkotott véleményét! 😊





Az omladozó fenékpusztai Festetics-kastély 


Fenékpuszta - az uradalom romos épületei


Valcum Castrum - Fenékpuszta


Valcum Castrum - Fenékpuszta


Emil Adam - A fenéki ménes


Féltve őrzött újságkivágás régész nagybátyámról (jobbra).
A kép a fenékpusztai ásatásokon készült.

2016. március 8., kedd

Sír ma Valcum

Múltba néz a táj, jövőben élhet,
Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának.
Ó, ti bátor, ős utak!
Ó, ti bátor, ős utak...

Itt legelt, telelt a mén, s e művel
Festetics tanyája élt,
Szép lovak tenyésztek, és a tűzzel
Olthatatlan is remélt.
És Petőfi Júliája?
Apja gazdatiszt, e birtok árja.
Halhatatlan így üzen.
Halhatatlan így üzen...

Úrlak édenének ősz tanára
Romba dőlt falak között
Csak nevelt tudattal, és nagy ára
Volt, ha néha vért köpött.
Szellemét a rom beitta,
Míg beszélt, dalolt, s a kotta tiszta.
Mondd, dalát ki érti meg?
Mondd, dalát ki érti meg...

Holt falakba róva élet éled,
S ott erős a tégla is,
Persze már avítt romokba téved,
Kőre hull, az is hamis.
Vannak elfogult pribékek,
Jönnek és kutatnak, ám mivé lesz?
Ó, ha lenne épület!
Ó, ha lenne épület...

Hinni volna jó az ó falakban,
Jaj, ti büszke, ős romok!
Ókor érjen el, jelen szavakban!
Tán csak én vagyok konok?
Sír ma Valcum, újra élem.
Légy a régi, várom és remélem!
Add, Uram, hogy így legyen!
Add, Uram, hogy így legyen...


Kántortanító nagyapám és régész nagybátyám emlékére, valamint Valcumért, melynek fennmaradásáért mindketten sokat tettek.


Fenékpuszta - Kastély


Fenékpuszta - Az ókori Valcum romjai