Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának.
Ó, ti bátor, ős utak!
Ó, ti bátor, ős utak...
Itt legelt, telelt a mén, s e művel
Festetics tanyája élt,
Szép lovak tenyésztek, és a tűzzel
Olthatatlan is remélt.
És Petőfi Júliája?
Apja gazdatiszt, e birtok árja.
Halhatatlan így üzen.
Halhatatlan így üzen...
Úrlak édenének ősz tanára
Romba dőlt falak között
Csak nevelt tudattal, és nagy ára
Volt, ha néha vért köpött.
Szellemét a rom beitta,
Míg beszélt, dalolt, s a kotta tiszta.
Mondd, dalát ki érti meg?
Mondd, dalát ki érti meg...
Holt falakba róva élet éled,
S ott erős a tégla is,
Persze már avítt romokba téved,
Kőre hull, az is hamis.
Vannak elfogult pribékek,
Jönnek és kutatnak, ám mivé lesz?
Ó, ha lenne épület!
Ó, ha lenne épület...
Hinni volna jó az ó falakban,
Jaj, ti büszke, ős romok!
Ókor érjen el, jelen szavakban!
Tán csak én vagyok konok?
Sír ma Valcum, újra élem.
Légy a régi, várom és remélem!
Add, Uram, hogy így legyen!
Add, Uram, hogy így legyen...
Kántortanító nagyapám és régész nagybátyám emlékére, valamint Valcumért, melynek fennmaradásáért mindketten sokat tettek.
Fenékpuszta - Kastély
Fenékpuszta - Az ókori Valcum romjai