Intim – „Gondola – HANGOSVERS”

Csodálatos meglepetést kaptam Kováts Péter Skorpiótól a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – HANGOSVERS” sorozatában; elérzékenyültem.

Annak a versemnek adott hangot – hozzá képeket és dallamokat –, amelyiknek tartalmával valószínűleg sokan tudnak azonosulni ebben a rohanó világban.

Tartsatok velünk, Kedves Irodalomkedvelők! 

*
«Gondola – HANGOSVERS
Szerkesztő: Kováts Péter Skorpió

HORÁK ANDREA KANKALIN

„A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.”

      Reményik Sándor

Kedves Olvasóm – Hallgatóm!

Mai „Vendégem” HORÁK ANDREA KANKALIN verse az egyik legkülönlegesebb dolog mutatkozik be a ’CSEND”. Nincs, vagy legalább is kevés oly sokoldalú dolog van, mint a csend. Millió tulajdonságában a legszélsőségesebb valami, ami bármikor képes önmaga ellentéte lenni.

Az alkotó már többször volt vendégem, így a bemutatása nem aktuális, most idéznék egy interjúból, ahol arra a kérdésre válaszolt, mi a költők feladata ma:

„– Véleményem szerint a költők feladata nem sokat változott. Fontosnak tartom, hogy őszinték, hitelesek legyenek, bármilyen témáról írnak. A szerzők beállítottságától függ, hogy inkább a körülöttünk zajló eseményekre hívják fel a figyelmet, utat mutatnak és állást foglalnak, vagy lírai hangon szólalnak meg. Az előbbi egy egészséges világkép kialakításához szükséges, az utóbbinak abban látom jelentőségét, hogy érzéseket közvetít, ezzel sokaknak nyújt kapaszkodót különböző lelki sérülések, negatív hatások feldolgozásában. Megmutatják, hogy a legmélyebb szakadékból is ki lehet jutni. A kettő együtt is működhet, mindegyiknek nagy szerepe van az olvasók, a társadalom tagjainak formálásában.”

Kérem, fogadják értő figyelemmel a verset:

Horák Andrea Kankalin

INTIM

A város
mozdulatlanul figyelt,
majd
egyenként hunyták le szemüket
az álmos ablakok.
Az éjfél
ünnepi díszben hallgatott,
megérintett
ez a különös némaság.

És akkor
mellém szegődött.
Belém karolt,
szótlanul csatangoltunk
a hólepte utcán.
Végre béke,
zaklatott hétköznapok után –
fenséges nyugalom járta át
megfáradt lelkemet.

Hazáig kísért.
Lábujjhegyen léptünk be a házba,
otthonosan érezte magát,
mintha mindig hozzám tartozott volna.
Megszabadultam ázott gúnyámtól,
letelepedtünk a kandalló elé.
Nem beszélt,
csak a tűz pattogott muzsikát
meghitt,
imbolygó fényben.

Hajnalig maradt.
Tudta,
nagy szükségem van rá.
Oltalmába vett,
és gyengéden ölelt
a Csend. 

 Alább a vers Kováts Péter Skorpió előadásában: 

Intim  >>>klikk »

Kedves Kováts Péter – Skorpió,
köszönöm szépen,
hogy ismét a „kiválasztottak” között lehetek! 😊

Kováts Péter Skorpió – Intim

Gondola – Vendégevező

Az az örömteli megtiszteltetés ért, hogy bemutatkozhattam a Gondola Kulturális Magazin oldalán. Ma jelent meg egy rólam szóló poszt, ahol irodalmi pályám lényege és három versem olvasható. 

Kedves Kozák Mari,

köszönöm szépen a lehetőséget

és a szívmelengető bevezetőt! 💗

Gondola – VENDÉGEVEZŐ

Szerkesztő: Kozák Mari

HORÁK ANDREA KANKALIN

A Vendégevező az - az oldala a Gondolának, ahol hétről – hétre igyekszünk bemutatni, olyan írókat, költőket, akiknek az írás, a szépségek megmutatása a célja. A mai kor emberét, annyi fájdalom és bánat érte, éri, hogy talán arra gondol – el kell menekülnöm a versek és prózák vagy a mesék birodalmába. Oda, ahol a lelkek megtelnek örömmel, a szeretet enged maga mellé ülni, ahol a szépség magához öleli a perceket és úgy adja az embernek, mint csodákkal teli ajándékot. Hiszem, hogy a nehéz napok után, ha leülünk a kényelmes fotelunkba és kezünkbe veszünk egy könyvet, vagy a technika segítségével olvasgatunk az interneten, el tudjuk feledni – ha csak néhány órára is – a gondokat, a bajokat és megszépül körülöttünk a világ. A versek gyógyítják a lelket, vállunkat simítják, mosolyt festenek az arcunkra, elvisznek oda, ahova vágyunk.

Mai vendégünk, Horák Andrea Kankalin. Már a neve is – Kankalin – lelke szépségére utal.

Ő, így vall magáról.

Irodalmi színtereken leginkább Kankalinként ismernek az alkotótársak és az olvasók.

Már akkor grafomániás lettem, amikor megtanultam a betűket, ám csak 2009-ben kezdtem komolyabban írással foglalkozni.

A versek világában érzem jól magam, de újabban kedvet kaptam prózai művekhez is. A kötött formákat – elsősorban szonetteket – részesítem előnyben. Hiszem, hogy van helyük napjaink költészetében.

Az utóbbi időben kitérőt tettem a szabad versek felé; különleges utazás ez, és én szívesen kirándulok számomra ismeretlen területekre, mert vonzanak a kihívások. Szeretek játszani ritmusokkal, a szabályok között felhőtlennek és szabadnak érzem magam.

Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát.

Az írás számomra menedék, biztonságos sziget. Olyan terület, ahol komfortosan érzem magam, ki tudok kapcsolódni. A levegővételhez hasonlítom, vagy betűk, szavak harmonikus dalához. Hiszek a szavak gyógyító erejében, „mert erősugár a szó, ha megfogant”.

Irodalmi életem szerteágazó, több helyen publikálok.Komolyabb feladatokat is vállaltam:

Napvilág Íróklub – szerkesztő

Az Élő Magyar Líra Csarnoka – szerkesztő

Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál

Holnap Magazin

Pieris/AMF

Litera-Túra Művészeti Magazin

Sumida folyó hídja Kulturális Magazin

„A Hetedik” folyóirat

Háló Irodalmi Kávéház

Pesti költészet, Pesti mesék

Egy kötetem jelent meg Csillagokba írva címmel (2018).

Minden eddigi tevékenységem megtalálható „Csillagokba írva” saját irodalmi blogomban.

Íriszedben  >>> itt

Ős(z) szonett  >>> itt

Nem akarok mást  >>> itt

Gondola Kulturális Magazin