Panoptikum

Éjjel fél három.

Gaztól burjánzó sírkertet járok,
holt költők viasz szobrai
magasodnak fölém,
kísértetkánon
szólít a mélybe,
depresszív szavakat sugdosnak,
lidérces átkot –
életbe fonnyadt nők,
porrá senyvedt férfiak,
már túl a halálon.

Egyik borotvapengét kínál,
másik fecskendőt adna,
egy nagy író gúnyos vigyorral
azt szajkózza egyre,
hogy inkább
ne vegyek tollat kezembe,
nem valók nekem a szavak.

Szememből
könnypatak fakad,
örvénylő folyammá válik,
ám hiába árad váltig,
nem mossa el a gyilkos álmot,
csontos ujjak nyúlnak felém,
s mint a lián,
körbefonják törzsem,
fölfelé kúsznak,
nyakamig érnek,
fojtogatnak,
tompítják elmém a mérgek,
nincs erőm,
hogy menedéket kérjek,
már fuldoklom,
lassan
magam is
viasszá válok.

Ám akkor derengő fény mögött

felsejlik egy alak

a sírkövek között,
nevetve homlokára csap –
„ne még…
ne engedd, hogy bántsanak,
te életre születtél,
s hogy élni taníts másokat.”

Olvadáspont.

Megérinti karom,
magához menekít,
én engedek a kegynek.
Megírom ezt a verset, 

hogy felébredjek.

Kép – Pinterest

Liquid Cinema – Aeterna (Epic Dramatic)

Napvilág Íróklub >>> itt

Dereng a kék

Gyötör az Éjszaka, lelkembe mar,
panaszos sóhaja csúf zivatar.
Elmossa álmaim, könnyre fakaszt,
megöli bennem az üde tavaszt.

Sikolthatnék én, ám mégsem tudok,
vigyáznak magasból szép-angyalok.
Ordíthatnék is, de mégse merek,
felijednének a jó emberek.

Felugrok dúltan, irány a balkon:
ma újra denevérekkel alszom.
Sehol-nyugalommal nyomaszt az éj,
várom, hogy jöjjön a reggeli fény.

Hajnali köd mögött dereng a Kék,
életet varázsol, mosoly-zenét.
Álomdal zendül, már arany az út:
fénypostán érkező hullámvasút.

The Shadows - Blue Star

Ellentmondások

Fáj-zene gyilkol, lüktet az agy,
álnok az Éjszaka magamra hagy.
Tépdesi szirmom, de oldja a kínt,
virágot bontok, hát földre taszít.

Porból fölemel, sárba tipor,
parazsat oltana, tüzet csihol.
Világot kínál, de visszaveszi,
életem vigyázza, ezért teszi.

Széltől is óvna, s orkánt kever,
vágyakat ébresztve mégsem ölel.
Arcokat szárít, de könnyre fakaszt,
száműzetésben is néma vigasz.

Szirmot simogat, virágot öl,
ingatag jelleme apróra tör.
Felleget kerget, de vihart kavar,
hasztalan harcol az álmaival.

Contradictions