Fél(sz) szonett

Ájult csendünkbe révedt ajakkal 
hallgassuk együtt a perc mit mesél,
fülünkbe már nem harsog a vad dal,
csak a vágynak beszédes éje kél.

Álmunkat kottába gyűrte kardal
és holdvilágba hullik szerteszét,
e szimfóniánk szitálja hajnal,
s elűzi lomha bánatunk neszét.

Nagy ég… a rút halál se tépi szét,
bár hatalma porba hívna váltig;
helyette most a néma vágy beszél…

Fényinged már begombolva állig, 
titkod ámornyila még ösztökél. 
Hozzád tartozom, tudd, mindhalálig.


Játék: csatlakozás Szilágyi Ferenc Hubart (szilfer) Félszonett másik felemhez c. fél szonettjéhez, a FullExtra irodalmi portálon.

- dőlt betűs szakaszok - szilfer
- normál betűs szakaszok - Kankalin

A Szonetthez...

Lám, megint Te győzöl, én hagyom, ha bús
magadba rántasz, és sodorsz az édes
álom ajtaján, hol dalod beszédes
éke rám talál, s enyém a ritka kulcs;

betűk sorolnak, ért ütembe súgom
őket, így a hang virulva rád köszön,
s míg a jambusok ölelnek, új öröm,
ha ajkad íve int felém az úton.

Terzinád bezárja quartinák sorát,
a vágy valóba omlik, ontja kincsed,
így miattad áldok éltet és halált –

Szonett, magadba vonsz, ha érzed nincsen
fényem, és örökre hív szavad ma már;
a kör bezár, kiútra nem lel innen.

A szonettekért... 

Kép – Pinterest

David Gilmour – William Shakespeare Sonnet 18 (HD)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Szürke

Hiányzol. Itt az ősz, a színek érnek,
ám a gong morajlik, él a szürkeség;
dal dereng amint eloldaná, ha még
a játszi képzeletre járhat ének.

Árnyas álmaink ma adnak, és kivárt
varázs ül édesen fölénk, a tegnap
úgy zokog, hogy mosolyba sír a holnap,
ölembe égve ring a "hol vagy, mi bánt".

Így vagyok veled. Könnyem éjbe oltom,
ám a kézfejemre írja csöndesen,
hogy cseppre csordult enyhe cseppje ólom;

lágyan átölellek és tovább lesem,
ha pillanat-szabad szavad: hiányzom...
és te megtalálsz az őszben, kedvesem.