előttem a csaknem elérhetetlen,
a kettő között kiskapu,
én bent rekedtem
egy légüres térben.
Mögém tekintek.
Viharfelhők gyülekeznek,
én bent rekedtem
egy légüres térben.
Mögém tekintek.
Viharfelhők gyülekeznek,
s a szürkületben is tisztán látom
Júdás árulását,
épp a lelkével fizet.
Hová lett a becsület?
Szorult helyzetemben
azon tűnődöm,
hogy a semmiből lehet-e valami,
Szorult helyzetemben
azon tűnődöm,
hogy a semmiből lehet-e valami,
vagy inkább
a valóság felé forduljak,
egy megálmodott valóság felé.
egy megálmodott valóság felé.
Eddig nem ismertem lehetetlent,
most úgy érzem,
megraboltak,
ellopták a hitemet,
mely megsokszorozta erőmet,
hogy hinni tudjak
most úgy érzem,
megraboltak,
ellopták a hitemet,
mely megsokszorozta erőmet,
hogy hinni tudjak
a semmi valamivé válásában,
érinthessem az elérhetetlent.
Előttem kiskapu,
érinthessem az elérhetetlent.
Előttem kiskapu,
a kapun túl felhőtlen ég,
nevetés hívogat.
Jó lenne átjutni,
de másik felén a zár, nevetés hívogat.
Jó lenne átjutni,
nem nálam van a kulcs,
egyedül nem jutok tovább.
Itt visszatart valami,
talán ott valami vár.
Csak bátorság kell hozzá,
egyedül nem jutok tovább.
Itt visszatart valami,
talán ott valami vár.
Csak bátorság kell hozzá,
és a bátorság néha fáj.
A kép forrása: az alábbi YouTube videó.
